Az expo óta eltelt egy hónapban sem voltam tétlen, ebben a posztban erről az időszakról fogok irni.
A kiállításon a játékosok hosszabb, kifejtős kérdőíveket is töltöttek ki. És olyanok is voltak akik szóban fejtették ki a meglátásaikat. Ezek kiértékelése után a legjellemzőbb feedback-ek a következőek voltak:
- legyen több játékosok közti interakció
- kevesebb apró szabály, kivétel
- rövidebb menükártya
- kör/forduló fogalmainak a tisztázása
Emellett még több apró észrevétele is volt a tesztelőknek, amiket ezúttal is köszönök. Ezért az expo utáni héten újra nekiültem az Excel-nek és elkezdtem kidolgozni megoldásokat a fenti problémákra. Nagy áttörésként éltem meg, hogy sikerült végre megalkotni egy pontos matekképletet is a „Klasszikus” szendvicsekért kapható extra pontok kiszámolására. Bár a prototípus tesztelők ezt nem említették, de engem már régóta zavart egy probléma a játékkal kapcsolatosan. Azáltal, hogy mindig ugyanazokat a szendvicseket csinálják a játékosok(a menün 11 féle szerepel csak) lecsökken a játék variabilitása, kevésbé lesz újrajátszható. És az is zavart, hogy némely a játékban szereplő szendó és hozzávaló nem teljesen „deli”-s, így azok kicsit elütnek a játék témájától.
2 hét kutatómunkája és iterálása/tesztelése után úgy vélem az összes problémát sikerült orvosolnom.
Ezek lettek az új változtatások:
Kikerült jó pár hozzávaló( Wrap, Hotdog virsli, Ranch öntet) de kerültek be helyettük a Deli témához jobban illőek mint például a Pastrami(hús), Provolone sajt, Hoagie Roll(kifliféleség). A csípős hozzávalókon is variáltam egy egész nagyot (játék végi bónusz jár aki a legtöbbet gyűjti össze).
Eltűnt a menü, helyette szendvicsreceptkártyák kerültek be. Ezeknek 3 kategóriája van: a deluxe, premium és standard. A kategóriák az elkészítés nehézségére utalnak, a deluxe-ben találhatóak azok a szendvicsek amiket a bennük levő hozzávalók gyakorisága miatt nehezebb elkészíteni, cserébe némileg több pontot érnek. A prémiumokat egy fokkal könnyebb, a standard szendók elkészítése pedig általában nem okoz túl nagy problémát. Ezekből a receptlapokból kell a játék elején kirakni középre 2(deluxe)-2(premium)-3(standard) darabot és az adott játékban ezekért járnak az extra győzelmi pontok. Két legyet ütöttem ezzel a designnal egy csapásra. Egyrészt 11-ről 7-re rövidült kvázi a menükártya. Másrészt nőtt a játék variálhatósága: összesen 24 féle ilyen receptkártya került be (10-7-7 kategóriánként).
A játékosok közti interakciókat úgy növeltem, hogy egy az előző verzióban szereplő karakter képességét minden játékos megkapta. Ez a karakter azt tudta, hogy amikor valaki épp kivett volna egy hozzávalót középről ő egy akciókártya kézből eldobásával elcsenhette az adott kártyát a másik játékos elől. Tulajdonképpen kétféleképpen használhatta így az akciókártyáit: kijátszás/lopás. Lapelőnyhöz nem jutott így, mert ugyanúgy akciónak számított az így ellopott lap, igazából csak előreugrott a sorban. Ez a képesség lett univerzális minden karakterre, és átkereszteltem ezt az effektet licitálásra/licitháborúra. Annyit csavartam még a dolgon, hogy az új verzióban adott a lehetőség az eredeti játékosnak is a lap megtartására. Aki ki szerette volna venni a hőn áhított lapot eddig nem jutott hozzá, ha a fent említett karakter elcsente előle. Most beszállhat a licitálásba, ha ő is eldob a kezéből egy akciókártyát. Ilyenkor a tolvajló játékos egy újabb akciókártyájába kerül (tehát már összesen 2), ha továbbra is ragaszkodik ahhoz a hozzávalóhoz. És ez így mehet tovább addig amíg akár mind az 5 játék elején kapott akciókártya eldobásra kerül. Leírva ez így lehet bonyolultan hangzik, de valójában pofonegyszerű ez a mechanizmus. Igazából mindenki beleszólhat a másik körébe valamilyen szinten így, senkinek se garantált, hogy biztosan hozzájut 1-1 középre kiosztott szendvicsalapanyaghoz. Vagy legalábbis meg kell majd jobban küzdeni értük! 🙂
További játékosinterakciót eredményez egy másik újítás is amit behoztam: A Panini sütő (Panini press). Némely a receptkártyákon szereplő szendó csak akkor ad bónuszt, ha az meg is lett pirítva. Az elképzelt konyhában ahol a játék játszódik, 1db panini sütő érhető csak el, és annak használata akcióba kerül. Az interakciót az okozza, hogy addig amíg valaki használja a sütőt (amíg vissza nem ér a sütőt használóra a kör ismét), nem használhatja más azt. Így a játék vége felé oda kell figyelni, hogy ne hagyjunk sok pirítandó szendvicset magunk előtt, nehogy lemaradjunk róla. A játék hangulatához is jól passzoló elem lett ez a kis újítás szerintem.
A szabálykönyv sokkal nem lett rövidebb, de kikerült pár apró kivétel, ami csak feleslegesen bonyolította a játékot. Behoztam egy piktogramot is, amit minden olyan szabály mögé odaillesztettem amit csak haladó -már pár játékot lejátszó- játékosoknak ajánlok. Így aki egy könnyedebb verzióját játszaná csak a játéknak, az ezeket a szabályokat kihagyhatja. A bevezető első játékot is érdemes ezek nélkül játszaniuk majd az embereknek. Így ha fokozatosan vezetjük be a bonyolultabb szabályokat talán emészthetőbb lesz a játék megtanulása is.
A kártyákon szereplő szövegeket is kicsit átfogalmaztam, rövidítettem, pár új piktogrammal elláttam.
Bár túl sokat nem sikerült még tesztelni az új verziót, de szinte egyből az volt az érzésem, hogy egy sokkal élvezhetőbb és újrajátszhatóbb társas lett belőle. Úgy érzem elérkeztem a következő szintre: profi tesztelőket fogok megkérni, hogy játsszák a játékot. A napokban felvettem a kapcsolatot a kicktester.com csapatával. Izgalmas lesz tapasztalt szakmabeliek meglátásait hallgatni az ötleteimről. Ez a folyamat valószínűleg 1-2 hónapot fog igénybe venni, de izgatottan várom a véleményüket. A későbbiekben erről az időszakról, és a projekt illusztrátorának felkutatásáról fogok írni. Nem akarom elkiabálni, de elképzelhető, hogy megtaláltam a tökéletes jelöltet a feladatra! 🙂