A blog első posztjaként egyből bele is csapnék a lecsóba és írnék az első játékomról és a folyamatról ahogy megszületett!
Véleményem ès az àltalam eddig felszedett tudàs szerint általában 3 fő megközelítésből lehet a semmiből elindulni egy társasjáték projekten:
- Tudjuk milyen fő mechanikákat akarunk szerepeltetni (pl. munkáselhelyezés, kockadobás, aukció, stb…) [kvázi teljes lista: link ]
- Tudjuk, hogy mi lesz a játék témája/világa/műfaja (pl. kaland, zombis, partyjáték, stb…)
- Tudjuk mi a célunk vele, mit szeretnénk elérni a játékosoknál (könnyed szórakozás, komoly stratégiajáték, beszélgetésindító játék, fejlesztő játék, stb…)
Az én játékom esetén az első megközelítés mentén indultam el. 2023 decemberében amikor már javában tartott a társasfejlesztői kurzus, amire beirakoztam (a weboldal Rólam szekciójában említett), jött az ihlet egy brainstormingolós óra közben. Akkoriban házifeladatként ki volt adva nekünk, hogy játsszunk minél több társassal, hogy megismerjünk minél több mechanikát és inspirálódjunk. Ennek kapcsán kezdtem el játszani az Azul nevű népszerű csempepakolgatós absztrakt, nyílt draftolós játékkal online a BGA-n. Régebben is találkoztam más, hasonló mechanikával dolgozó játékkal, de a fő inspirációt az Azul adta. Tetszik, hogy a játékosok számára minden információ nyíltan látható/elérhető és ha ügyesebben tervezünk előre mint ellenfelünk: győzhetünk. A csempék random kiosztása kellő mennyiségű szerencsefaktort kölcsönöz a játéknak, ami véleményem szerint szükséges, mert egyébként egy „pure skill” játék válna belőle, amivel szerintem az a probléma, hogy általában csak akkor élvezetesek a meccsek ha a játékosok nagyon hasonló képességekkel rendelkeznek. A másik fő mechanizmus amit ez a remek játék használ az a szett-gyűjtés. Nem mindegy milyen sorrendben töltjük fel a sorainkat csempékkel, minél jobban arra törekszünk, hogy egymás melletti oszlopokba illetve sorokba gyűjtsük őket, annál több pontra tehetünk szert.
Tehát a legelső inspirációt a játékomhoz a sok Azul-ozás hozta meg. Èn is nyílt draftolós játékot szerettem volna megalkotni melyben szintén fő mechanika még a szett-kollekció. De nagyon fontos volt számomra az is, hogy a játékom azért ne kiköpött mása legyen más játékoknak, ami egyébként manapság egy igazán komoly kihívást jelent. A boardgamegeek.com szerint jelenleg 125000 féle kiadott társasjáték kering a világban, ezért ha valaki társasjáték-tervezésre adja a fejét napjainkban elkerülhetetlen, hogy olyan játékot hozzon létre ami ne hasonlítana legalàbb egy kicsit más játékokra. A fent említett brainstorming-olós kurzus óra alatt pattant ki a fejemből, hogy lehetne olyan a szett-kollekció, hogy függőlegesen, egymásra pakoljuk le az elemeinket amiket kidrafoltunk és attól függően kellene kapjuk a pontjainkat, hogy az általunk épített oszlopokban milyen sorrendben szerepelnek a komponensek, ráadásul ez a sorrend onnantól fogva, hogy lepakoltunk egy elemet ne legyen módosítható. Szinte abban a pillanatban amikor ez bevillant, jött az ihlet, hogy ez a játék nagyon jól működhetne amerikai indiános tematikával, ahol indián törzsek versenyeznek egymással totemoszlopok építése közben. Az is fontos volt számomra, hogy ne egy túlkomplikált, hosszú játékidejű társast készítsek elsőre, mert nem akartam túl nagy fába vágni a fejszémet rögtön az elején és célom volt, hogy az átlagember (nem gamer) számára is élvezhető legyen a játék lévén, hogy pörgős és könnyen tanulható. Nyilván egészen optimista és ambíciózus ilyen módon hozzáállni a játékkészítéshez (célközönség: átlagember/nagy tömegek) és valamelyest ellentmond az előbb említett „nagy fába vágással”, de leginkább a játéktervezői aspektusra gondoltam itt.
Az ezt követő pár hétben elkezdtem jobban kidolgozni az ötletet és igyekeztem minél hamarabb működő prototípust gyártani, hogy az ünnepek alatt kipróbálhassuk a családdal. A kurzus egyik workshopja során azt a jó tanácsot kaptam, hogy semmiképp se miniatűr totemállat-figurákban gondolkozzak a költséghatékonyság miatt; ez a játék ugyanúgy működik kártyajátékként is, ráadásul a prototipizálás is sokkal könnyebb ha csak kártyákat kell kinyomtatni. Kapóra jöttek a szekrényem mélyén lapuló régi Hatalom Kártyái gyűjteményem gyakori lapjai (mely lapoknak értéke nagyjából a semmivel egyenlő); továbbá a régen megmaradt kártyavédő fóliáim (a.k.a.: bugyi). Kiszámoltam hány HKK kártyalap méretű kártya fér el egy A4-es lapon, és a fantasztikus 20 éve felszedett Paint skilljeim segítségével megterveztem, majd kinyomtattam a totemes játékhoz szükséges 115 lapot(10 fèle, különböző gyakorisàgù totemàllatkàrtyàk). Túlságosan nem mennék bele a totemes játék rèszleteibe, esetleg majd egy későbbi blogposztban, de a karácsonyi időszak alatt feleségemmel lejátszott 3 tesztmeccs során kiderült, hogy a játék elmegy, de nagyon nem az igazi. A legfőbb probléma az volt, hogy bár az oszlopépítés (függőleges, egymásra épülő szett-gyűjtés) passzolhatna a totemes tematikához, de valahogy mégsem illik össze az egész. Már a prototipizálást megelőző időszakban végzett kutatómunka során is kiderült számomra, hogy ezeket az oszlopokat nem versengés céljából hozták létre a törzsek, leginkább az ősök tisztelete és az állatoknak tulajdonított spirituális erők végett. A rajta szereplő állatok sorrendje, mérete (ezzel is operált a játékom) se volt sokszor releváns, inkább csak az számított, hogy szerepeljen az oszlopon az adott állatot jelképező faragás. Továbbá az az eddig nem említett célom se teljesült, hogy egy szórakoztató, humorral is operáló, casual (nem gamer) játékosok számára is élvezhető játékot hozzak létre. Feleségemnek is az volt a meglátása, hogy ez a téma egyáltalán nem tükrözi azt aki én vagyok, a személyiségemet, és valóban túl komoly és nem kifejezetten szórakoztató ez az indiános téma. Többször átrágtam magam ezeken a problémákon és arra jutottam hogy nincs más hátra, mint hogy újratematizáljam az egész projektet, a mechanikákat semmiképp sem szerettem volna elengedni, mert azok a teszt során továbbra is érdekesnek bizonyultak.
Ekkor elindult a feleségemmel egy közös agyalási folyamat: Mely világokban szokás vertikálisan építkezni, és ezek közül melyek azok ahova be lehet csempészni egy kis humort? Ebbe a kreatív folyamatba bevontam a ChatGPT-t is és csak a teljesség igénye nélkül megosztok pár témát ami felmerült:
- felhőkarcoló építés
- varázslótorony építés
- bulizni készülő unikornisok szarvainak feldíszétese(nem vicc)
- földalatti bányarendszerek építése
- marsbéli/futurisztikus városépítés
- hamburger-/tortakészités
A felsorolt világok közül a gasztronómiai témák állnak hozzám a legközelebb, nagyjából 15 éve egyik kedvenc hobbim a főzés, bár a többi tematikát is mind megpróbáltam elképzelni és hozzáigazítani a játékhoz, de végül egyértelmű volt, hogy ezen az úton kell továbbmennem. Ráadásul úgy gondolom, hogy a legtöbb ember szeret enni és könnyen tud kapcsolódni ehhez a világhoz. A tortakészítést hamar kilőttem, mert a sütés kévésbé az én asztalom, a hamburgerkészítéssel pedig az volt a problémám, hogy nincs túl nagy variáció a hozzávalókat illetően, a hamburgerek 80%-a zsemle-marhahús-sajttal indul. Ekkor ugrott be az isteni szikra, hogy igazából SZENDVICSeket is készíthetnénk a játékban, azokat is lentről felfele haladva építjük és ráadásul ezer különböző variáció létezik belőlük, és a hozzávalók terén is óriási a választék és maga a téma is kellően könnyed, szórakoztató és humoros elemeket se túl nehéz belecsempészni.
Az ünnepek után egyből beleástam magam a projekt megtervezésébe. Bár szerencsére nem szorított az idő, de viszonylag igyekeznem kellett, mert a január végi kurzus workshopra egy relatíve kész, prezentálható játékkoncepcióval „kellett” érkeznünk, és szerettem volna ennek eleget tenni. Az én eddigi minimális tapasztalatom alapján a kezdeti tervezésre a legjobb módszer egy Excel-táblázat elkészítése. Megnyitottam az indiános projektem táblázatát és megnéztem, hogy mik azok az elemek/mechanikák/komponensek amiket át tudok emelni onnan. A totemes játék egyébként nagyvonalakban úgy nézett ki, hogy 1 nagy 115 lapos pakliból raktunk ki minden körben felfordítva játékossszám*5 kártyát középre és ebből kellett felváltva válogatnia a játékosoknak 5-5 kártyát amiből a játék 5 köre során végül 5db 5 kártya magas oszlopot kellett alkotniuk a játékosoknak. Egyszerre több oszlopot is építhettek a játékosok, tehát az első kör után akár úgy is állhatott egy játékos, hogy 1-1-1-1-1 kártya van előtte: minden oszlop legalsó eleme lerakva ezáltal. A második kört az kezdte mindig aki összeségében a legmagasabbra építkezett eddig és mivel jelentős előnye volt a kezdő játékosnak megérte az előző körben magasra építkezni, persze ez nem mindig volt optimális, mert egy oszlop amiben nem volt a kártyáknak elég szinergiája egymással (szett-gyűjtés) az kevesebb pontot ért, tehát sokszor azon is múlott, hogy milyen magas egy oszlopunk, hogy mennyire tudtuk a körben kivett lapokat egymásra építve kombózni. Amelyik lapot kivettük középről azt azonnal le is kellett magunk elé helyezni, nem lehetett későbbre tartogatni, ezáltal is kicsit megnehezítve az optimális szett-gyűjtést.
Ezekből az elemekből végül amit át tudtam, illetve szerettem volna ültetni a szendvicses játékba az az 5 kör, a felváltva válogatás, a körkezdés szabály, az azonnali kártyalehelyezés és nyilván a kártyák közötti szinergiák. Az egy nagy pakliból lapkiosztás dolgot hamar beláttam, hogy el kell engednem ugyanis egy szendvicset a való életben mindig kenyérfélével kell kezdenünk, és ha minden hozzávalókártya egy nagy pakliba van bekeverve, akkor járhatunk úgy, hogy középen nincs is kenyérkártya ezáltal el se tudjuk kezdeni építeni „oszlopainkat”, ha maradunk az azonnali kártyalehelyezés szabálynál. Vagy akár úgy is járhattunk, hogy sose jön fel sajt, vagy hús, vagy egyéb szendvicshez szükséges hozzávaló, ezért kézenfekvő volt a megoldás: a különböző alapanyagokat külön-külön pakliból rakjuk ki középre, mindegyikből meghatározó számút, így minden körben lehetőségünk van akár egy teljes szendvicset megalkotnunk. Kis gondolkodás és kutatás után arra jutottam, hogy a való életben általában 5 fő kategóriája van a szendvicsekbe kerülő alapanyagoknak: kenyér, fehérjeforrás (hús, tojás, stb), sajt, zöldség, és öntetek/szószok.
Miután ezt megálmodtam, azt kellett kitalálnom, hogy hogyan kapcsolódjanak és alkossanak szinergiákat a szendvicsekbe kerülő hozzávalók. Az elmúlt évtizedek főzős tapasztalatai és némi kutatómunka után arra jutottam, hogy az egyik legfontosabb szempont amikor tálalunk/készítünk egy ételt az elkészítés illetve az alapanyagok bekerülési sorrendje. Hadd említsek egy életből vett példát: ha egy pörköltbe utolsó hozzávalóként kerül be a hagyma és csak pár percig főzzük, az egész étel borzalmas lesz. Szendvicsek esetében is relatíve fontos a hozzávalók egymáshoz képesti pozíciója. A szószokat, vajat általában közvetlenül a kenyérre érdemes kenni, így minden falatra jut belőle, a szendó szétcsúszásának, illetve a kenyér elázásank elkerülése végett, szintén releváns, hogy hova kerül a hús, a sajt és a zöldségek. Amit még fontosnak gondolok egy szuper szenya elkészítésekor, hogy ne legyen túl száraz különben olyan mintha fűrészport ennénk, vagy annyira lédús hogy a kezünkbe se tudjuk venni ( pl:Francesinha). Így arra jutottam, hogy a kártyák érjenek több pontot, ha megfelelő/optimális helyre kerülnek, és járjon levonás ha egy szendvics nedvességtartalma nem tökéletes(túl száraz/túl lédús). Ezzel a szinergiák egy részét sikerült megoldanom, de még ezt kevésnek éreztem.
Azt is ki kellett találnom, hogy egy-egy alapanyag-kategóriában pontosan hány hozzávaló szerepeljen, hiszen óriási a sokszínűség a szendvicsekben ilyen téren. De hogy döntsem el, hogy mik kerüljenek be és mik nem? Némi kutatómunka és korábbi ismereteim felhasználása után arra jöttem rá, hogy a játékban szerepeltetni kéne párat a „klasszikus”, népszerű, híres szendvicsek közül és értelemszerűen az ezekben található hozzávalók fogják eldönteni, hogy milyen alapanyagok kerüljenek be a játékba. Ez egy másik szempontból is jól tud működni: újabb szinergiák jöhetnek létre a kártyák között. Ha egy játékos elkészít egy ilyen „neves” szendvicset, járhatna érte extra pont. Igyekeztem a lehető legnépszerűbbeket felsorakoztatni, így esett a választásom olyan szendókra, többek közt mint a Reuben, Cubano, BLT, Hot Dog, vagy akár vajas kenyérre. Nem titkolt célom az is, hogy aki esetleg nem annyira jártas ebben a világban, a játék után talán kedvet kap, hogy kicsit beleássa magát a szendvicskészítés rejtelmeibe. Ahogy írtam össze a hozzávalókat az excel-táblázatomban, arra a gondolatra jutottam, hogy akkor lenne a legjobb a játék, ha a klasszikus szendvicsek osztoznának pár hozzávalóban, hogy a játék során a játékosok között konfliktusok alakuljanak ki: például ki veszi el hamarabb a minden játékosnak szükséges sajtfélét? Vagy ha némely hozzávaló ritkasága miatt úgynevezett „ellendraftolással” megakadályozható legyen, hogy az ellenfelünk elkészítse a sok pontot érő „neves” szenyáját. Ezen a részen napokon át ültem az Excel és a Google előtt, mire sikerült megálmodni a játékba bekerülő alapanyagokat/kombinációkat. (Ezek azóta legalább 4x meg is lettek variálva)
Ami még más lett a totemes játékhoz képest, hogy egy-egy körben a játékosok nem vesznek ki minden középre felfordított kártyát, mert ha ezt bennehagytam volna, túl ritkán jöttek volna össze a hőn áhított, sok pontot érő kombinációk, de azt se akartam hogy túl könnyű legyen ezeket megalkotni, így sokat kellett játszani az Excelben a lapok mennyiségét illetően. Ami viszont tetszett az eredeti játékban, hogy a teljes paklit sose osztottuk ki az 5 kör alatt, így alkalmazni kell a játékosnak némi valószínűség-számítást és esélylatolgatást, továbbá ez nagyobb újrajátszhatósági faktort kölcsönöz a játéknak, ritkán lesz két ugyanolyan játék. Úgyhogy ezt itt is alkalmaztam. Eddig még nem említettem, de mindenképp szerettem volna, hogy akár 4 fő is játszhasson a játékkal egyszerre, úgyhogy végül ez a létszámplafon volt a fő meghatározó abban, hogy összesen mennyi kártya kerüljön be. Végül úgy kalkuláltam, hogy minden hozzávaló-kategóriában 40-40 kártya szerepeljen, így 200db kártyás lett a játék első verziója.
…Folytatása következik… A poszt 2. része az első prototípusról és az első tesztjátékok tanulságairól fog szólni.